A szandai Várhegy a legszebb, legimpozánsabb vulkáni csúcs a Cserhát szívében. A szandai hegyen három csúcs szökkent a magasba. A nyugati 545 m magas csúcsot egykor földvár uralta. A középsô hajdani búcsújáró hely volt Mária-kúttal. A keleti 528 m magas csúcson a szandai várrom található. A középsô és nyugati csúcsot már hosszú évtizedek óta bányásszák. A várnak fontos szerepe volt az északi védelmi rendszerben, a Fülek-Buda közötti füstjelzéses tájékoztatásban. Sok csatát látott. Szanda vára a XIII. században épült. Története során több gazdája is volt. Rozgonyiak, a Kompolthyak és a Báthoryak birtokolták. Hadászati jelentősége csak a török időkben volt. 1548-ban a nógrádi bég megostromolta, és vár a törökök kezére került. Ezt követően Hubiár, török aga lett a vár parancsnoka. Horváth Bertalan, a gyarmati vár kapitánya vitézeivel visszafoglalta, leromboltatta és felgyújtatta. Ezt követően katonai jelentőségét elvesztette, s csak romjaiban maradt meg századokon át. A várból napjainkig egyetlen faldarab felkiáltójelként mered az égre, ezen kívül két vízgyûjtô medence, néhány alapfalmaradvány és a négyzetes torony sarka maradt meg. De nemcsak a vár pusztult el, hanem a vár alatti régi falu és a templom is. 

Szanda - Péterhegy
Az egykori hármas csúcsú Szanda-hegy két, légvonalban egymástól 1,5 km-re emelkedõ szélsõ csúcsán egy-egy középkori vár állt valaha. A Szanda Ny-i oldalán, a Péterhegy 546 m magas, fennsíkszerû platóján épült várról keveseknek van tudomása. A K-i, kiemelkedõ sziklaszirten épült vár az oklevelekben a14. századtól elforduló Szanda-várral azonosítható. 
Mikor a szandai kõbánya már veszélyesen közel került a Péterhegyen lévõ vár területéhez, Gádor Judit régész vezetésével rövid feltárást végeztek. Az 1968-ban történt ásatás során elõkerült egy 8 x 4,5 m belméretû, 1,2 m falvastagságú négyszögletes torony maradványa. Ennek keskenyebb oldalaihoz középtájon falak épültek, melyek nagyjából 30-32 m átmérõjû területet határoltak szabálytalan ötszög formában. A falakat mindenhol közvetlenül a sziklára alapozták Az elõkerült leletanyag zöme Árpád-kori kerámiatöredék, fazéktöredéket valamint sarlótöredék és vaskések kerültek elő. A kisebb mennyiségû késõbbi leletanyag: fehér anyagú, vörösfestéssel díszített korsó és fazéktöredékek, belül mázas töredékek, vörösre égett kehely alakú kályhaszem és egy nyílcsúcs a vár 14-15. századi használatát jelzik. 
Sajnos a feltárást követõen a bányamûvelés elérte a platót, és a vár területét lerobbantották. Napjainkban a szakadékossá vájt bányafal és a hegyoldal lejtõje szemlélhetõ meg.